Az emberek a mindennapi társalgás során használják a szlenget, és meg is tudjuk nevezni az általuk szlengnek tartott nyelvi elemeket, viszont a szleng definiálása már valószínűleg problémákat okozna, és nemcsak a laikusok számára. Eric Partridge szerint könnyedén használjuk a szlenget, azonban „rendkívül nehéz azzal a meggyőző könnyedséggel írni róla, amit egy ilyen, első látásra egyértelműnek tűnő tárgy megkíván” (Partridge 2002:17).
Kis Tamás az alábbi jellemzőit ragadja meg a szlengnek: A többségi csoport nyelvével összevetve a szleng szókincse általában lenéző, lekicsinylő stílusárnyalatot hordoz, ami abból következik, hogy a szlengben beszélő a megnevezett dolgokat, jelenségeket, cselekvéseket erős kritikával (elsősorban negatívan) szemléli, és ezt — leggyakrabban familiáris, esetleg tréfás, humoros vagy éppenséggel durva, sértő formában — ki is fejezi. Ebből a szembeállító attitűdből következik, hogy a szleng és használója gyakran normaszegő.
A szociolingvisták abból indulnak ki, hogy a szleng nyelvi univerzálénak tekinthető, tehát minden nyelv minden időszakában létezett. A szleng létrejöttét ebben a felfogásban az ember társas tulajdonságai határozzák meg. „…a szleng használata minden bizonnyal a nyelv kialakulása óta jellemzi a Homo sapiens-t. A szleng abszolút univerzálé, létezése minden emberi nyelvben törvényszerű és törvényszerű volt. Sőt, mivel a szlenget (és vele együtt a nyelvet) létrehozó okok az ember legalapvetőbb emberi tulajdonságaiból, a Homo sapiens társas jellemzőiből származnak, azt is elmondhatjuk, hogy létrejöttének elsősorban nem nyelvi, hanem biológiai-etológiai-szociális okai vannak, épp ezért a szleng nem egyszerűen nyelvi, hanem »emberi« univerzálé is” (Kis 2006).
A jelnyelv természetes, teljes értékű nyelv, a szleng pedig nyelvi univerzálé, tehát feltételezhető, hogy a jelnyelv használói körében is kialakult és él valamiféle szleng. A szleng meghatározása rendkívül szerteágazó, de annak érdekében, hogy a jelnyelv kollokviális és szleng elemeit összegyűjtsem, elkerülhetetlen volt valamiféle kritériumok felállítása arra vonatkozóan, hogy mi kerülhet bele az adatbázisba, és mi nem.
„Vannak úgynevezett siketes jelek, amelyek gyakran 2-3-4-5 szót is képesek egy jelben tömöríteni, vagy egy cselekvést egy jelben megjeleníteni” (Iván 2014). Ezeket másképp jelnyelvi idiómáknak nevezzük. A jelnyelv nyelvészeti szakirodalmában ezidáig nem találtam utalást arra, hogy az idiómákat szlengnek tekintenék, ezért úgy gondolom, fontos megmagyarázni, én miért tekintem őket a jelnyelvi szleng részének.
Baranyai András és Vincze Tamás nevéhez kapcsolódik a Beszél a Kéz című, elsősorban gyerekeknek szóló ismeretterjesztő könyvsorozat harmadik részeként 2007-ben megjelent Vaker című könyv. A könyv fülszövegében a következők állnak: „A Beszél a Kéz sorozat harmadik részében a fiatalok rengeteg, mostanában használatos kifejezéssel ismerkedhetnek meg és mindezek mellett kézjelüket is elsajátíthatják.” (Bár ez a könyv nem tekinthető nyelvészeti szakirodalomnak, áttekintése mégis tanulságos, hiszen ez az egyetlen olyan szélesebb körben hozzáférhető munka, amely betekintést nyújt a jelnyelvi szlengbe. A kötet egyébként gyerekeknek, kamaszoknak szól, ezt az illusztrációk is alátámasztják, alapvetően tehát egy nagyon friss, fiatalos munkáról van szó.)
A mostanában használatos kifejezés meghatározás véleményem szerint megengedi azt a felvetést, hogy ezek voltaképp szleng elemek. Olyan szempontból is a szlenghez kapcsolhatjuk az idiómákat, hogy nagyon sűrítettek, nagyon kifejezőek, általában (ha később már nem is, létrejöttük pillanatában)nagy érzelmi többletet hordoznak a köznyelvi megfelelőjükhöz képest, soha sem neutrálisak. A siketes jel elnevezés azt sugallja, hogy ezek a jelek kifejezetten jellemzőek magára a siket közösségre, emiatt a közösségi vonás miatt sorolhatók elsősorban a szlenghez. Ezért a jelnyelvi idiómák helyet kaptak az adatbázisban.
A többi elemmel kapcsolatban az adatközlőim véleményére támaszkodtam, és azokat a köznyelvi elemeket emeltem be, amelyek az adatközlőim megítélése szerint szlengnek tekinthetők. A szótárba igyekeztem a lehető legváltozatosabb témakörökből gyűjteni (hallók-hallássérültek, iskola, ismerkedés, flört, technika, szórakozás, ételek, érzelmek, sport, öltözködés, külső, szexualitás, vita, emberi kapcsolatok, betegség, testrészek, hobbi, tudatmódosító szerek, stb.). Természetesen a szótár folyamatosan bővül, a szócikkek, és példák száma egyre növekszik.
Irodalom:
Baranyai András–Vincze Tamás (2007): Vaker. Budapest.
Iván Viktória (2014): Így küld el a fenébe egy siket ember. NLCafé.
URL: http://www.nlcafe.hu/foto/20140801/jelnyelv-szleng-siket-fiatalok/
Kis Tamás (2006): Is Slang a Linguistic Universal? [Nyelvi univerzálé-e a szleng?]. Revue d’ Études Françaises 11. 125–141.
URL: http://mnytud.arts.klte.hu/szleng/tanulmanyok/szluniv_eng.htm
Kis Tamás (2010–2016): Alapismeretek a szlengről.
URL: http://mnytud.arts.klte.hu/szleng/szleng.php
Partridge, Eric (2002): A szleng ma és tegnap. In: Várnai Judit Szilvia–Kis Tamás (szerk.): A szlengkutatás 111 éve. Debrecen. 17–26.
